Vállalkozó maradok

Korábbi bejegyzésemben ecseteltem, hogy hogyan válhatsz vezetővé. Tudom, hogy van, akinek ez nem szimpatikus, vagy nem akar vezető lenni.

Ha kisiparos vagy, ha Te vagy a klasszikus egyszemélyes vállalkozó, akkor elképzelhető, hogy nem gondolkodsz abban, hogy embereid lesznek, és vezetővé válj.

Sokan azt vallják, hogy ők elsősorban a szakmát szeretik. Az teszi őket boldoggá, hogy dolgozhatnak. Pl.: Örömmel tölti el őket, ahogy látják, hogy alakul a fa a kezük alatt, formálódik a haj, gyógyul a beteg, jól érzi magát a vendég, összeáll egy szép burkolat, vagy tanácsot adnak, coachingolnak, és formálódnak a személyiségek a keze alatt.

A hátuk közepére se kívánják a sok vezetői munkát, mégis sokan rákényszerülnek, hogy embereik legyenek. Ha eredményesek és sok lesz az ügyfelük, a megrendelések száma egyre nő, akkor egy kicsit elgondolkodnak azon, hogy milyen jó lenne, ha lennének embereik, akik elvégeznék ezt a rengeteg munkát, és amint felveszik az embereket, szenvednek is tőlük rendesen.

Az igazság az, hogy nem az emberektől szenvednek, hanem a szereptől. Le kell venniük a fókuszt az imádott munkájukról, és helyette egy csomó olyan dolgot kell csinálniuk, amihez egyrészt nem is értenek, és nem is esik jól nekik.

Ez hasonló ahhoz, mintha egy gyerek gyufából várat épít. Szenvedéllyel rakja a „falakat” és áthívja a szomszéd gyereket segíteni. Az önfeledt játék azonban kudarcba fullad. Egyrészt azért, mert a szomszédgyerek nem lesz annyira lelkes, és ügyes, amire belelkesíti és megérteti vele, hogy mi a feladat, addigra lemegy nap, és ne adj isten a szomszédgyerek ledönti az addig épített falakat, akkor kész a tragédia. Ennek a példának olvasatán el tudjuk azt fogadni, hogy egy kisiparos személyes márkája hogyan épül le egy alkalmazottja hatására. Pedig ő is jó szakember, csak nem ő a nagybetűs ASZTALOS, vagy FODRÁSZ, stb…

Ahhoz, hogy az ember a személyes márkáját hatástöbbszörözéssel meg tudja akár csak duplázni, komoly kompromisszumokat kell kötnie elsősorban saját magával, az általa képviselt színvonallal és gyakorlatilag mindennel. Ezt csak abban az esetben tudja megtenni, ha kellően erősen vágyik a cégépítésre, vagy ha vezető alkat, vagy el tudja fogadni, hogy ő már nem a szakmát fogja művelni, hanem azt csak művelteti másokkal. Sokan erre nem képesek. Ez nem gond. Így is sikeresek tudnak lenni.

 

Két dolgot kell elfogadniuk: Ők ilyenek és ez így valóban jól van. Nem többek, nem kevesebbek.

 

Egy hátrány éri őket biztosan: Akkor lesz pénzük, ha dolgoznak. Meg kell tanulniuk tartalékolni, kikapcsolni, szabadságra menni, de ez nem nagy probléma, könnyen ki lehet alakítani ezeket a dolgokat. Ahhoz, hogy ne hátrányként éld meg ha nem vagy egy vezető alkat, tegyél fel magadnak efféle kérdéseket: Ha fogorvosod holnaptól már „csak” vezetője lenne a másik 3 pályakezdőnek, akiket felvett a rendelőjébe, akkor beülnél hozzájuk ugyanazzal a bizalommal? Vagy ha az ügyvéded lepattintana a legújabb „bojtárjának”, megbíznál benne? Ha kellőképpen bíztál bennük, akkor lehet, hogy bevállalod. Ha nem, akkor lehet, hogy nem.

Pedig kívülről egy komoly fogászati centrum felépítése, vagy egy menő ügyvédi iroda szakjogászokkal kívülről sokkal jobb üzleti koncepciónak tűnik, mint egy egyszemélyes vállalkozás. Vagy nem? Szerintem attól függ. Ki mit szeretne, kinek mi a fontos. Én megértem mindkettőt.

A lényeg, hogy ha úgy döntesz, hogy vállalkozó vagy, akkor azt csináld jól. Ha cégvezető akarsz lenni, akkor tanuld ki a cégvezetést és légy benne sikeres.

Azt, hogy mit tennél szívesebben, Te döntöd el!

Dönts okosan!

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on pinterest
Share on whatsapp
Share on reddit
Share on skype

További cikkek

Üzleti vállalkozásfejlesztési blog

Árárárárárárárárárár

Egyszer egy speditőrcég megbombázott spamszerű emailekkel, nem volt érdekes, nem válaszoltam rá, végig sem olvastam, mert az első 10 mondatban kb 20x szerepelt az a szó, hogy ár.

Tovább olvasom »
Üzleti vállalkozásfejlesztési blog

Elszántság

Mi az, hogy elszántság? Kikről mondjuk, hogy elszántak?

Tovább olvasom »