Persze az étel általában jó. Ha nem jó, az egy más kategória, de ha jó, akkor csak a felszolgáláson múlik.
Vannak szakmák, ahol a borravaló evidens. Hát nálam nem… Ugye tudjuk miről van szó? ORVOS….
Hogy ez a magyar társadalom beteg, nem kérdés, elmebeteg… talán ez a nagy szerencséje az orvosoknak. Na nem a pszichiátereknek, hanem az összes borítékgyűjtögető sztk-s orvosnak.
Valahol az 1800-as évek végéig kellene visszamennünk ahhoz, hogy megértsük mi folyik itt. Akkor valóban nem volt alanyi jogon járó orvosi ellátás, ma viszont van. Az emberek génjeibe beleíródott, hogy orvost fogadni úri passzió, mert kell hozzá pénz.
Valóban az határozta meg, hogy a beteg életben marad e, hogy volt-e fizetőkészség a hozzátartozóknak. Ez belénk ivódott és így gondolkodunk ma is. Azzal a különbséggel, hogy kifizettük a járulékokat, finanszírozzuk valahogy az ellátást, és ennek ellenére úgy hisszük, hogy az orvost külön kell megrendelnünk.
A hálapénz intézményével semmi gond, ugyanúgy jó, mint a borravaló.
Ha valóban elégedett vagy a csomagolással, a púderrel, a körítéssel, vagy a magasabb színvonalú munkával, vagy olyan dolgot kaptál, amit nem vártál el és ez jól esett, adj érte ajándékot.
Légy hálás.
Azért viszont ne fizess, hogy megfelelő színvonalú munkát kapj. A megfelelő színvonalú munkáért jár a fizetés. A fix lóvé.
