Láttam több olyan vállalkozót, akik nem is igazán értették, hogy hol is vannak ők az őket körülvevő világban, miattuk fogalmaztam meg ezeket a gondolatokat.
Többször írtam már a munka-magánélet-család egységéről, most ezeknek a mélyebb működéséről van szó.
Elsősorban a munkafronton találkozom vállalkozókkal, és néhány esetben egészen megdöbbentő látni, hogy embereket mennyire be tudnak szippantani a körülmények. Dolgoznak mindenki helyett, dolgoznak éjjel-nappal, dolgoznak a szabadidejükben, vezetés közben, ebéd közben, a színházban, a buliban, a lakodalomban(!) és mindig. Mindenütt.
Indok persze mindig van arra, hogy megmagyarázzák, hogy éppen abban a pillanatban miért fontos az, amibe belekapnak, de szerintem aki nem tud határvonalakat húzni az életében, az már nem is irányít és nem is éli az életét. Nem is igazán tudja egy idő után az ilyen, hogy mit miért csinál, nem is tud fontossági sorrendeket tartani, nem is érzi, hogy ő kicsoda valójában. Kicsúszik lába alól a talaj és minden és mindenki kárt szenved körülötte.
Az a vállalkozó, aki éjjel nem kapcsolja ki a telefonját, aki este nem tud a családjával nyugodtan leülni vacsorázni, aki soha nem tud a gyerekéért odaérni az óvodába, akinek a wellness hétvége csak egy gyors tűzoltás a szívinfarktus megelőzésére, akár tetszik, akár nem halálra van ítélve.
Valahol elkezd az élet bosszút állni. Ugyanis nem arra vagyunk kitalálva, hogy állandóan dolgozzunk, hogy feszítsük a húrt, és arra pedig végképp nem vagyunk alkalmasak, hogy már csak gépiesen robotoljunk és közben tönkremenjünk.
Gondolom más is látott már ilyen vállalkozót. Elég nehéz felismerni, ugyanis kifelé jót mutat.
Lehet, hogy van pénze (vagy csak úgy látszik), lehet, hogy jól öltözködik, lehet, hogy a külsőségekben nincs hiány, de valahol az életének középpontjában olyan butaságok állnak, amelyek valójában értéktelenek. Teper valamiért, ami nem fontos, de úgy képzeli, hogyha meglesz neki, akkor jól fogja magát érezni. Aztán egyszer csak meglesz, és nem érzi magát jobban miatta. Nem tudja megfogalmazni, hogy miért is van ő. Mit képvisel, merre tart. Imádja a pénzt, retteg, hogy elfogy egyszer.
Pedig egyszer elfogy, mert ezt programozza. A célrendszere kizárólag arról szól, hogy „valamit megvenni” és miután mindent megvesz, akkor sem lesz jobb neki. A saját maga rabja, a saját csapdájába esik.
Előbb utóbb eléri, hogy fogalma sem lesz, hogy ki is ő valójában a saját életében.
Annak érdekében, hogy ne menjen tönkre, érdemes lenne megfogalmazni, hogy ki is ő és mit akar, mit miért csinál.
Ha valaki magára ismer, mert nem túl boldog és állandóan gürizik, akkor érdemes az alapokat úgy átgondolni, hogy megnézni, hogy most hol tart, és melyek azok az értékek, amelyek mentén érdemes újraszervezni az életét.
Meg kell tanulni újra célokat kitűzni, de nem csak anyagi jellegű célokat, hanem elsősorban életminőségre vonatkozó célokat. Ezen célkitűzéseket pedig nem úgy élni meg, hogy anyagi veszteséget okoz az elvesztegetett idő…
Elsőre nem kell nagy dolgokra gondolni:
- Reggel van idő meginni a kávét és normális időben kezdeni a munkát.
- Az autóban nem kell emailekre válaszolni.
- Az irodában pontosan egyeztetni kell az idősávokról (találkozók, megbeszélések, emailezés, stb..)
- Ebédszünetet kell tartani.
- Délutánra csak a nagyon fontos beeső dolgokat kell elintézni, a többit be kell ütemezni.
- Ha van család, akkor érdemes őket is beletenni a napirendbe 4-5 óra után.
- Vacsora a családdal
- Este a telefont ki kell kapcsolni és nyugodtan kell aludni.
Hasonló, kis, emberi lépésekkel lehet kialakítani egy élhető életet.
- Vannak még olyan célkitűzések, amelyek nem anyagi jellegűek:
- Valamit megismerni,
- Valamit átélni,
- Valamivé válni,
- Valamit megtanulni,
- Valamit alkotni, létrehozni,
- Valamit adni másnak, másoknak, önkéntes munka,
- Vagy lehet az egyszerű bakancslistára gondolni.
Ezektől fogja az ember úgy érezni, hogy jelen van a saját életében. Nem az egyel nagyobb autótól, a komolyabb hajótól…
