Így az ár, úgy az ár, jobb ár, még jobb ár, legjobb ár, stb… Nem tetszett.
Egyszer csak felhívott a cég egyik Kitti nevű szőke hangú dolgozója, hogy nekem árajánlatot szeretne küldeni, de nem tudja mire.
ARK szerű fecsegésbe kezdett, és kérdezgetett, hogy mivel is foglalkozunk, mire közöltem, hogy vannak norvég, lengyel, kanadai, spanyol termékeink, de lengyelekkel, litvánokkal és szlovákokkal is üzletelünk.
Jójójó, megígérte, hogy ad árajánlatot az összes országra, itt gondoltam, hogy átveszem az irányítást és elkezdtem kérdezősködni, hogy merrefelé szoktak autóik járni, mert gondoltam nekünk leginkább a spanyol szállítást kéne hatékonyabbá tenni.
Kérdezgettem, de a kiscsaj lökte megint az árárárárár dumát és mondta, hogy nem kell nekem semmivel foglalkoznom, ő mindenre küld árat, és most írja is, hogy mire küldjön, kérdezte:
„Akkor van ugye norvég, lengyel?” – Igen, mondtam, meg litván, és szlovák, feleltem.
Mire újra kérdez és okoskodik…
„Igen ok, erre adok árat, meg mondta tovább: jaaa, meg hogy van kanadai ííís, segítsen egy picit!”
Kanada az EU?
