Kommunikáció

Egyértelműen kommunikálni, annyit jelent számomra, hogy amit gondolok, és mondok arról a másiknak, tehát annak akinek mondom, ugyanazt kell gondolnia és értenie.

Ez látszólag egyszerű. De a gyakorlatban nagyon nehéz. Nehéz velem kommunikálni, különösen akkor, ha nem akarom érteni. Az, hogy nem akarom érteni, nem azt jelenti, hogy hülyét csinálok magamból, hanem azt, hogy pontosan azt értem, amit a másik mond.

Tehát, ha valaki azt kérdezi, hogy: Kaphatnék inni? Arra azt válaszolom: Kaphatsz. Tehát még véletlenül sem fogok neki inni adni, csupán megengedem neki, hogy kaphasson.

Ha azt mondja, hogy szomjas vagyok, akkor sem kap inni, csupán tudatom vele, hogy, megértettem, hogy szomjas.

Ha azt kérdezi: Kérhetnék? Akkor megengedem neki, hogy kérjen.

Tehát pontosan úgy értek mindent, ahogy mondja. Arról nem tehetek, hogy ő nem arra gondolt és képtelem magát kifejezni.

Ha kérdezek, addig ismételgetem a kérdést, amíg a kérdésre nem kapok választ. Sokszor ezért bunkónak tartanak.

Márpedig lehet minden kérdésre válaszolni, lehet a kérdést hárítani, vagy közölni, hogy nem akarunk rá válaszolni. Azt viszont nem lehet, hogy nem a kérdésre válaszolunk.

Az egyértelmű kommunikáció tehát a mai kor felfogása szerint bántó lehet. Az, hogy nem beszélünk cicerói körmondatokban, sokszor nem adunk mozgásteret a himihumi dolgokra, az nem  jelenti azt, hogy bunkók vagyunk.

Azt viszont tudom, hogy én és a cégem mindenkivel úgy kommunikál, ahogy azt a másik meg is fogja érteni.

Sokszor az is gond, hogy nem tudnak az emberek kérdezni.

Volt egy osztálytársam az általános iskolában, akinek azért adott az énektanár minden órán egy halom 5-öst, mert jól tudott kérdezni.

Mi ekkor azt gondoltuk, hogy kérdezni az tud, aki hülye, az okosok válaszolni tudnak.

Ezt most már tudom, hogy nem így van. Kérdezni nehéz, sőt az is nehéz, hogy azt kérdezzük amit meg kell kérdezni.

Szerintem a dolog ebben a tekintetben is rendkívül egyszerű. Csak azt kérdezem meg, amire valóban kíváncsi vagyok. Amit tudok, vagy nem érdekel, nem kérdezem meg.

Sokszor csodálkoznak a kollégák, hogy hogyan tudom megjegyezni évekkel ezelőtti ügyfelek neveit esetleg lakcímeit. Ez is egyszerű: Amikor beszélgettem vele, azt nem úgy tettem, mint egy gép, hanem úgy, mint egy ember. Ebben az esetben kizárok mindent, csak rá figyelek. Amit kérdezek tőle, az valóban érdekel, és ha megtudom a választ, az számomra fontos.

Ki nem emlékszik a számára fontos információkra?

Mindenki tudja a kollégájáról, hogy hány gyereke van? Persze.

Amikor megkérdezted tőle, azt valóban tudni akartad, vagy csak a szádat jártattad? Feltételezem, hogy tudni akartad.

Ha 10 év múlva találkoznál újra kollégáddal, tudnád, hogy hány gyereke volt? Persze, hogy tudnád.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on pinterest
Share on whatsapp
Share on reddit
Share on skype

További cikkek

Publikációk, írások

Borravaló

A borravalót létét, nemlétét nem az dönti el, hogy milyen volt az étel, hanem az, hogy a kaját felszolgáló ember milyen volt.

Tovább olvasom »
Publikációk, írások

Önigazolások

Ez is a kedvencem. Az emberek mindent megtesznek, hogy megbénítsák magukat.

Tovább olvasom »
Publikációk, írások

Rezsicsökkentés

Rezsicsökkentés 2.1, avagy hogyan takaríthatunk meg egy kicsit többet… Mielőtt a kedves olvasó megijed, hogy valami politikai vízre eveztem, megnyugtatom, hogy nem erről van szó.

Tovább olvasom »