Dolgoztam néhány hónapig “pénzügyi tanácsadóként” egy elvileg alkusz cégnek, a gond az volt, hogy a jó megoldást mindig úgy kellett kiválasztani a pénzügyi termékek közül, ahogy azt a cég elvárta. Nem volt ez rossz az ügyfeleknek, de a valóban jótól azért messze volt.
A pénzügyi tanácsadók pedig mindig csak “biztosítósok”. Miért mondom ezt? Mert a biztosítósok engem irritálnak.
Hideghívásban előadnak valami olyan dumát, ami nem igaz, csakhogy találkozzanak velem, mert ezek úgy gondolkodnak, hogy ha már leülünk tárgyalni, akkor kötünk is, tehát a cél, hogy bejussanak.
Nem jutnak be. Miért?
Mert olyan jutott be, akit én hívtam. Tehát van biztosítós ügynököm.
Milyen az én biztosítós ügynököm? Profi.
Mit csinál? Megköti a nekem való biztosítást, kiválasztja azt a módozatot, ami valóban nekem jó, megköti és vállalja érte a felelősséget.
Mit nem csinál?
