Munkamártír

Egyszer egy APEH-osztályvezető beszólása tetszett, egyszerűen konstatálta a korábbi kollégája (jelenleg könyvelő) arra vonatkozó panaszát, hogy mennyit dolgozik.

A mondat ez volt: Akkor tele vagy lével!

Lehet, hogy a duma életszerűtlennek tűnik, de az egyszerűsége meglepett, és elgondolkodtatott.

Mivel neki havi fix pénze van, nem tud mit tenni. Úgy gondolkodik, hogy ha valaki vállalkozik, akkor el tudja dönteni mennyit dolgozik.

Ha keveset, kevés pénze van, ha sokat, akkor sok. Igen, de a gyakorlat nem ezt tükrözi. Mindenki munkamártír egy kicsit ebben a világban.

Feláldozza magát a munka oltárán, azért mert mindenkinek folyamatosan baja van. Ha kevés a munka, akkor az a baj, ha sok, akkor az.

Általános jelenség, hogy mindenki bele akar dögleni a munkába, azonban a profittal általában kevesek elégedettek.

Vicces, hogy a munkamártírság ragályos betegség révén átragad az állami szektor dolgozóira is, és szégyenszemre tolják a szekeret akkor is, amikor szabadságon vannak, ha nyaralnak, nem kapcsolják ki a telefonjaikat, hátha keresik őket a hivatalból, hazaviszik a munkát.

Eszembe jut Kosztolányinak a Kulcs című novellája. Ebben tömören arról van szó, hogy a hivatalnok apuka valóban a sor legutolján a hivatalnokok napszámosaként teszi a dolgát, de otthon túlpozicionálja magát, hamis képpel azt állítja magáról, hogy ő a hivatal legfontosabb embere…azaz ezt nem mondja, de mindenki ezt a hamis képet támogatja.

Vannak ilyenek? Igen, sok. Mind munkamártír. Néhány példa a munkamártírságra. Ki mit tesz, amit nem kéne:

Tanár éjjel 11 kor dolgozatot javít, és romlik a szeme a grafitceruzától, másnak táskás szemekkel ásítva közli: Javííítoottttaaammm!

Hivatalnok hazaviszi a munkát és hétvégén leveleket ír felár nélkül…

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on pinterest
Share on whatsapp
Share on reddit
Share on skype

További cikkek

Üzleti vállalkozásfejlesztési blog

Magánvagyon? Cégvagyon?

A „vállalkozók” hírnevét lerombolták. Talán te is emlékszel tipikus „vállalkozókra”. És itt most senkit nem akarok sértegetni, de nekem is van egy kép a fejemben.

Tovább olvasom »
Publikációk, írások

Az időbeosztásról

„Majd két ünnep között!” Ezt ismerjük. Néhány gondolat következik most az időbeosztásról.

Tovább olvasom »