Tévednek!
A hétköznapi életben is vannak ilyen műérdeklődések: Hogy vagy?
Erre szoktam válaszolni, ha nem érzem a valódi érdeklődés szándékát, hogy JÓL, BŐVEBBEN: NEMJÓL.
És ezt a kommunikációs ciklust lezártuk.
Ha érdeklődéssel kérdezik tőlem, hogy hogy vagyok, arra azt válaszolom, hogy EGYRE JOBBAN.
Ezzel biztosan generálok egy újabb kérdést.
Emlékszem, dolgoztam egy pénzügyi tanácsadó cégnél, ahová felvettek egy csomó olyat, akik azt gondolták, hogy üzletet kötni egyszerű: Csupán a fondorlatos technikákat kell megtanulni és úgy kell becsapni az illetőt, hogy még örüljön is neki.
Ott alkalmazták azt a technikát, hogy “jégtörés”.
Ez azt jelentette, hogy amikor kimegy az üzletkötő az ügyfélhez, akkor kérdezni kell valamit, ami az ügyfél környezetében lévő dolgokkal kapcsolatos és valószínűleg tudunk a kérdés mentén találni valamit, amiről elkezdhetünk kötetlenül beszélgetni és ezzel a bizalmunk egymás felé nőni fog.
A koncepció nem rossz, csak a gond az, ha nem érdekel sem az ügyfél, sem a viselt dolgai, akkor biztosan ordítani fog rólam, hogy leszarom.
Ha viszont érdekel az ember, akkor tök mindegy mit kérdezek, érzi az érdeklődést, mert átmegy a szándékom, hogy válaszra vagyok kiváncsi és megvan a közös relalitás.
Az említett esttel kapcsolatban hallottam olyan sztorit, hogy az üzletkötő megérkezett az ügyfél antik bútorokkal berendezett irodájába és azonnal elkezdett róla áradozni, hogy mennyire gyönyörű. Az ügyfél leállította, bekísérte a másik irodában ülő feleségéhez, és kidobta azzal a szöveggel: „Kedvesem itt van egy idióta, akivel tudsz beszélgetni a szar antik bútoraidról.”
Tehát a felesége akaratára rendezték be az ügyvezetői irodát, amit ő utált.
