Ilyenkor Karácsonykor sokan az ünneplésen kívül az év végi leeresztést, a pihenést várjuk. Talán sok mindenre lesz időnk, megígérjük magunknak és egymásnak, hogy végre a két ünnep között tudunk találkozni, tudunk játszani, tudunk beszélgetni, mindenre lesz időnk és mindent, ami ebben az évben elmaradt, lehetőségünk lesz bepótolni. Különösen most, hiszen a két ünnep között mindössze 2 munkanap lesz, tehát időmilliomosokká válunk…igaz csak 5 napra.
Elméletben ez persze jól hangzik, de gyakorlatban az emberek többsége végigpörgi ezeket a napokat, hiszen takarítani, mosni, főzni kell, vásárolni is el kell menni, a postán is maradt néhány levél, Szilveszterre is kell készülni, tehát minden megy a maga rendjén, csak a nagy ígéretek maradnak el.
Miért marad el egyáltalán az év során sok fontos, emberi dolog? Miért nem tudunk sokszor 5 perces dolgokat besűríteni az életünkbe?
Nem magyarázkodásként szánom az interneten (is) keringő írást, csak nézőpontnak, és egy lehetséges iránynak.
Ha viszont annyira szenvedni fogunk az időhiánytól, hogy már mondjuk fogat mosni sem lesz időnk, akkor képzeljük el, hogy azt is Karácsonykor tesszük meg 365-ször…ugye, hogy elképzelhetetlen.
Kívánom a kedves olvasóknak, hogy ne vállaljanak túl sok programot a két ünnep közötti időszakban, pihenjenek, töltődjenek testileg, lelkileg egyaránt, és vágjanak neki a következő, jobb, boldogabb esztendőnek!
Az interneten keringett egy időben ez az írás, nem tudom, ki volt a szerzője, de ehhez a témához illik:
LOPJÁTOK EL AZ IDŐT!
A főördög világtalálkozót szervezett, megnyitóbeszédében így szólt démonjaihoz:
– A keresztényeket nem akadályozhatjuk meg abban, hogy templomba járjanak, és abban sem, hogy Bibliájukat olvasva megismerjék az igazságot. De meg tudjuk akadályozni őket abban, hogy fejlődjön Jézus iránti személyes kapcsolatuk és szeretetük, és abban, hogy imádkozzanak. Ha ezt a kapcsolatrendszert meg tudjuk szerezni magunknak, miénk a hatalom is. Ha ők imádkoznak, mi veszélyben vagyunk! Tehát hagyjátok őket templomba menni, hagyjátok őket a megszokott életvitelükben, de lopjátok el tőlük az időt, nehogy elmélyítsék Jézus Krisztus iránti kapcsolatukat – és semmi szín alatt ne imádkozzanak! Így szól a megbízásom hozzátok, alvilági angyalokhoz. Térítsétek el őket!
– De hogy tegyük mindezt? – kérdezték a démonok.
– Foglalkoztassátok őket állandóan a mindennapi élet jelentéktelen melléktevékenységeivel, találjatok ki mindig valami újat, hogy uralkodjatok gondolataikon! – válaszolta az ördög. – Irányítsátok őket úgy, hogy sok kiadásuk legyen. Folyamodjanak újra és újra kölcsönökhöz. Az asszonyokat beszéljétek rá, hogy csak a munkájuknak éljenek, hogy a túlóráik száma végeláthatatlanná váljék. A férjeket győzzétek meg arról, hogy heti 6-7 napot dolgozzanak, napi 10-12 órában. Így biztosíthatunk számukra megüresedett életet.
– Mindenképpen tartsátok távol őket attól, hogy gyermekeikkel együtt legyenek, és semmiképpen ne imádkozzanak értük! Ha a családok végre szétesnek, nem lesz otthonuk, ami védelmet nyújthat számukra. A fejüket tömködjétek úgy teli, hogy esélyük se legyen meghallani a Szentlélek kellemesen lágy hangját! Tanítsátok meg őket a rádió vagy a magnó hallgatására vezetés közben. Rendezzétek el, hogy a televízió, a videó, a CD-lejátszó, a számítógép a közvetlen közelükben működjék, és jól figyeljetek arra, hogy a világ egyetlen üzletében vagy szórakozóhelyén se éjjel, se nappal keresztény zene ne legyen hallható. Így megmérgeződik a gondolatuk, szétszakad szövetségük Jézus Krisztussal, és megszakad egységük.
– Árasszatok el mindent, még az étkezőasztalokat is újságokkal, a nap 24 órájában újra és újra árasszátok el őket híradásokkal. A reklámok plakátjaival és képeivel takarjátok el az utcákat, postaládáikat tömjétek teli reklámanyagokkal, a termékminták és szolgáltatások reményt keltő szórólapjaival. Az újságok címlapján és oldalain szebbnél szebb karcsú modellek szerepeljenek, hogy a férjek egyre inkább a külső szépség meghatározó erejében higgyenek, és saját feleségüket egyre kevésbé lássák attraktívnak. Ez is segít a családok gyors felbomlasztásában. Szabadságuk ideje alatt se legyen nyugtuk, tegyetek meg mindent azért, hogy gondterhelten, nyugtalanul térjenek vissza munkájukhoz. Akadályozzátok meg, hogy örüljenek a természet szépségeinek, és semmiképpen ne csodálják meg Isten teremtett világát! Küldjétek őket szórakozóhelyekre, vidámparkokba, sportrendezvényekre, koncertre vagy moziba. Az legyen a célotok, hogy életükben ott legyen az elfoglaltság, az elfoglaltság, az elfoglaltság…, hogy semmi idejük ne maradjon Istenre. De azt se engedjétek, hogy Istenről beszélgessenek a keresztények, ha egymással találkoznak, hanem beszéd közben tereljétek más irányba őket, hogy rossz lelkiismerettel távozzanak. Mindenek előtt azt hangsúlyozom, hogy az imádkozástól tartsátok távol őket! Ne legyen idejük Isten dicsőítésére, azt ki nem állhatom! És fáradozásaitokban ne lankadjatok! Egyre inkább és állandóan az legyen az érzésük, hogy túl sok a dolguk, nehogy evangelizációs alkalmakat rendezzenek, vagy lelkeket nyerjenek Istennek. Tárjátok eléjük az erre az időre vonatkozó mentegetőzések tömkelegét, nehogy Istentől kérjenek új erőt! Így rövidesen kénytelenek lesznek a saját erejükből élni, egészségüket, családjukat a „jó ügyért” feláldozni. Higgyétek el, működni fog!
A találkozó jól sikerült. A démonok gyorsan elindultak a világ minden tájára, megbízatásukat teljesíteni, hogy az eddigieknél is jobban beavatkozzanak a keresztények életébe, lekössék és kihasználják őket. Nem győznek ide-oda rohanni.
