A Covid-19 válság, avagy üdv a komfortzónában!

Hogy lehet ilyen ostoba címet adni valaminek? Mondanám, ha nem én írnám, és nem én élném át.

(Megjelent a 365 sikeres üzleti történet c könyvben 2020-ban)

Egyszerűen: egyrészt ma van a születésnapom, másrészt 2008-ban is pont ekkor kezdődött a változás. Aznap eladtam a házam, mert menni akartam Norvégiába. Örökre, el innen. Mert itt nem jó, gondoltam. Nem volt egyszerű időszak. Sok minden nem jól működött az országban, ahogy máskor sem, de engem ez akkor nagyon zavart. Norvégia vonzó volt. Ott van a munkának becsülete, gondoltam, ott érdekes élni, és mindenki megtalálhatja számításait. Innen nézve ott minden szépnek látszott, így kimentem munka után nézni. Oslóban sétálgatva betévedtem egy design kiállításra, és egy pillanat alatt módosítottam a tervem: megtaláltam azt a terméket, amit ma is forgalmazok. Így nem én mentem, hanem Norvégia jött ide. Egy kicsit.

Hazafelé már a repülőn megírtam a gyártónak a levelet, hogy én lennék a gyár magyar képviselete. Belegyezett.

Mindenki őrültnek nézett, hogy behozok egy norvég fűtőpanelt Magyarországra, amely lényegesen drágább lesz a többi hasonló terméknél. De én hittem, hogy ebben megtalálom a számításaimat.

Majd jött egy válság, és minden átrendeződött. Még őrültebbnek néztek, borítékolták a csődöt. Tévedtek. A NordArt felfutott, én megmaradtam. Még abban az évben eladtam az első szállítmányt, mintegy 400 darabot úgy, hogy mintát sem tudtam mutatni. Bejött az üzlet. Szétdolgoztuk magunkat, de megcsináltuk!

Most úgy érzem, hogy én már tapasztalt, válságedzett cégvezető lettem. Már-már a komfortzónámban vagyok. Óriási önbizalommal vetem bele magam az átrendeződésbe, mert, hogy az jön, ebben biztos vagyok. Napi rendszerességgel veszek részt online rendezvényeken, meetup-okon, ahol mindenki azt latolgatja, hogyan is fog kinézni a jövő. Mindenkinek igaza lesz egy kicsit. Ám most az elvi megoldások, a kvázi elrendezések érvényüket vesztik. Most bekapcsol a farkastörvény üzemmód.

Ki tudod fizetni a beszállítókat, vagy nem? Van árud, amit mozgatni tudsz? Van tartalékod? Alacsonyan tartod a fix költségeid? Van embered, aki elvégzi a munkát? Van lelkierőd? Van jövőképed?

Az előző válság idején is láttam csődbe menni nagy cégeket. Hihetetlennek tűnt az egész. A mamutok elsüllyedésének egyik oka a rugalmatlanság lehetett. Az “így szoktuk” gondolkodás bajba sodor. Nem tudják átállítani a vitorlát az új szél felé, mert az nagyon be van ragadva.

Gyakran szememre hányták 2008-ban, hogy sokat variálok. Szükséges volt. Olykor hetente kellett utat módosítani. Megérte. A válságban nem lehet másként. Helyzethez igazodó, előrelátó, rendszerben gondolkodó vezetés kell. És persze, gyors változási képesség. No, meg kiváló emberek, akikkel végig is lehet csinálni. Most sem megy másként.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on pinterest
Share on whatsapp
Share on reddit
Share on skype

További cikkek

Üzleti vállalkozásfejlesztési blog

A kezdetek (a NordArt sztori)

Amikor az ADAX NEO-t kitaláltam, hogy Magyarországra hozom, akkor éppen egyik korábbi vállalkozásom hatalmas piacvesztés és a körbetartozások miatt csődbe ment.

Tovább olvasom »
Üzleti vállalkozásfejlesztési blog

Vezetővé válás

Ha belefogsz és elkötelezett vagy, azaz eldöntötted, hogy azért alapítottad a céged, mert lesznek embereid, akik megtermelik helyetted vagy veled a profitodat, akkor ezeket az embereket vezetned kell.

Tovább olvasom »