Ezt persze az értékesítők, kereskedők kihasználják és egy csomó mindent eladnak a tudatlan vásárlóknak, zömmel olyan dolgokat, amire valójában nincs is szükségük.
Érdekes, ha belegondolunk, de az embernek mikor felmerül, hogy vásárolni kellene, akkor csupa olyanokra gondol, amire valóba szüksége van. Ahelyett, hogy listát írna ezekről a dolgokról, elindul a kiválasztott boltba. Ha egy boltba megy, abból kisebb baj keletkezik, a valódi gáz akkor van, ha egy üzletházba, vagy plázába megy az effajta vásárló.
Tételezzük fel, hogy elmegy egy boltba, az az eredeti szándéka, hogy vegyen ezt-azt, de mire odaér, még egy csomó dolog eszébe jut, amire már annyira nincs szüksége, csupán vágyik rá.
Amint belép a boltba, mindenféle impulzus éri, legfőképp olyan, amiről könnyen megmagyarázható, hogy ezt itt és most miért kell megvenni.
Könnyebb volt régen, gondoljunk csak bele.
Amikor mindenki tudta, hogy mennyibe kerül a kenyér, a tej, és minden más, akkor könnyen tudtunk tervezni. Engem úgy tanítottak meg boltba menni, hogy, adtak 20 Ft-ot és közölték, hogy kell kenyér, vaj, 10 dgk felvágott, és egy zacskó liszt, mindez összesen úgy 18 Ft-ba fog kerülni, ha a felvágott nem 10, hanem 12 dkg, akkor max 18,50. A maradékból vehetek csokit, vagy ami belefér és ennyi.
Gyerekes dolog, de működik és nem csak gyereknek való.
Mi az ami kell a tudatos vásárláshoz? Tudatosság. Tudás.
Annak tudása, hogy MIT, HOL, MENNYIÉRT.
Azt sokan tudják, hogy mennyiért, és talán azt is tudják, hogy hol. A baj azzal van, hogy MIT?!?!?
Pedig tök mindegy, hogy hol, és mennyiért, ha az ember tudja, hogy mit.
Voltak ilyen játékaim. Az volt a lényege, hogy írtam egy rövid listát hétköznapi dolgokról és minden héten ugyanazt megvettem más helyen. Talán sejthető, de az lett a végeredménye a játéknak, hogy a sokak által olcsónak mondható helyről beszerzett termékek drágábbak voltak, mint a “drága” helyen vásároltak.
Csodálkozva gondolkodtam a miérteken, és arra jöttem rá, hogy azok a boltok, amelyekről kialakult, hogy olcsóak, azért voltak a vásárlói tudatban olcsók, mert olyan dolgok voltak a polcokon nyomott árakon, amelyekre általában ritkán van szükség, de az emberek vágynak rájuk.
Ezek mellett a nagyon alapvető élelmiszerek is igen kizsigerelt minőségben, de olcsón kaptak fő helyeket a polcokon és ezzel beírták magukat a vásárlók tudatába, mint olcsó helyek.
Amikor én azt mondom, hogy egészen konkrétan nem tudom, hogy mennyibe kerül egy kg kenyér, akkor sokan azt gondolják, hogy nagyképű vagyok, sokan pedig azt, hogy biztosan azért nem tudom, mert megengedhetem magamnak, hogy ne tudjam.
Mindkettő állítás igaz is, meg nem is egy kicsit, de nem arról beszélnék, hogy tudom e az árát, hanem arról, hogy pontosan tudom, hogy mikor van szükségem kenyérre, és azt is tudom, hogy mennyire, és azt is tudom, hogy ha ismerném az árát, akkor is pontosan tudnám, hogy ugyanennyire van szükségem és azt is tudnám, hogy mikor.
Ennek megfelelően tök mindegy mennyibe kerül, így is-úgy is meg kell venni.
Ugyanez igaz mindenre. Minden drága, minden egyre drágább, de nincs mit tenni, kell. Ha ma tudatosak lennénk a vásárlás területén, akkor legalább azt összeírnánk, hogy mire van szükségünk.
De nem írjuk össze, csak nyavalygunk, hogy drága!
Persze, azért nem írjuk össze, mert akkor parancsolni kellene a vágyainknak. És az nehéz dolog. Inkább hagyjuk, hogy az orrunknál fogva vezessenek, ledugjanak a torkunkon egy csomó baromságot és utána nyavalyoghassunk.
Tehát a tudatosság felé sokan egész életükben képtelenek megtenni az első lépéseket, innentől kezdve tehát semmilyen lépést nem tesznek a tudatosság felé. Vannak próbálkozások, meg elméletek, meg igéretek, de konkrét lépések nincsenek. Túl gyávák vagyunk tudatosnak lenni, talán azért, mert sűrűbben kéne nemet mondani, vagy azért, mert akkor nem tudnánk dolgokat halogatni, szembe kellene nézni a tényekkel, ez ilyesztőnek tűnik, és félünk, vagy csak a gondolat szintjén is feladjuk, nem tudom pontosan, csak azt látom, hogy mégsem lépünk.
Lehet, hogy 0-ik lépésként jól lenne átalakítani gondolkodásunkat úgy, hogy megcserélünk dolgokat a pénzügyi felfogásunkban. Mit értek ezalatt?
Cseréljük fel a dolgokat úgy, hogy ami kitölti a jelenlegi gondolatunkat úgy, hogy állandóan sírunk miatta, hogy drága, helyettesítsük azzal, aminél soha nem törődünk az árakkal.
Pl: szarjuk le, hogy mennyibe kerül a kenyér, azzal viszont törődjünk, hogy mennyibe kerül az, amikor új mobiltelefont veszünk. Vagy ne foglalkozzunk a benzinárral, az árakat viszont vegyük górcső alá új TV vásárlásakor.
Ne érdekeljen a vízdíj és áramszámla, helyette gondolkodjunk az áron, ha a sokadik cipőt, vagy ruhát vesszük.
Észre fogjuk venni, hogy jobban érezzük magunkat és egyre tudatosabb vásárlók leszünk. Ha erre képesek vagyunk és legalább listát tudunk írni, akkor van esélyünk a másik két dologra, tehát ha tudjuk, hogy MIT, akkor előbb vagy utóbb azt is fogjuk tudni, hogy HOL és MENNYIÉRT…
Hagyok egy kis helyet arra, hogy összeírd….
Életem első bevásárló listája:
