Addig nincs is gond, amíg ezek a “szakértőcskék” tényleg úgy csinálnak valamit, ahogyan az értékelhető és szerethető is, akkor viszont valódi gond van, ha a dilettantizmus ordít róluk. Márpedig a többségről ordít.
Olyan szintű primitivizmus és szemellenzős látásmód jellemző ezekre az emberekre, hogy az valami őrület, de a legrosszabb tulajdonságuk a gőg és a gátlástalanság.
Mivel a szakmát általában nem tudják, ennek alapján a szakmával szembeni alázat sem tudott bennük kialakulni.
Volt sok kellemetlen élményem velük, leginkább marketing, üzletviteli konferenciákon láthatók ezek, és az internetes oldalaikon.
Nem szoktam általánosítani, de akikről írok, világosan beletehetők egy olyan kategóriadobozba, amely egyértelműen meghatározható.
Az első dolog, ami rájuk jellemző, hogy ők azt hiszik, hogy ők a legjobbak.
Ezt addig sulykolják magukba, amíg nem csak elhiszik, hanem szakmai fronton képesek a hülyeségüket olyan mértékig védeni, hogy azzal senkit nem engednek szembeszegülni.
Ugye látott már más is olyan táplálékkiegészítő ügynököt, aki lealázta az orvost és annak tudását?! Ha nem, akkor szerencsés, de gyanítom, hogy idő kérdése és látni fog.
Ezek mindent megmagyaráznak, pl azt, hogy a sclerosis multiplex nem is nagy betegség, csupán a hülye orvosok kezelik félre a betegeket és nem veszik észre, hogy az ő termékük (ami nem csodaszer, csupán mindenre jó) használatával meg is gyógyulhatna a beteg.
Előfordult, hogy marketingkonferencián belefutottam olyan előadóba, aki annyira szánalmas és kezdő volt a maga területén, hogy úgy gondolta, hogy ezt az óriási dolgot, ami neki sikerült, már szakértői szinten előadhatja.
Kellemetlen élmények voltak ezek, de egy kicsit én is magamra ismertem szakmám hajnalán rám jellemző viselkedésemre.
Talán Ön is volt úgy vele 18-20 éves korában, hogy amikor egyetemre járt, úgy érezte, hogy mindent tud, és a hülye professzorok nem is érthető, hogy hogyan taníthatnak ilyen okos, ügyes, elszánt és fenomenális szakembert, mint ön, ám idővel megjön az alázat, a tisztelet, a vér kihűl, a tempó lassul és az ember rájön, hogy ezek a dolgok nem voltak sem igazak, sőt semmire nem voltak jók, egyet kivéve: A lendület ereje óriási fejlődést ad a szakmának. Erre jó.
