Mindenáron akadályokat görgetnek maguk elé, s sok mindenről megmagyarázzák, hogy mit, hogyan nem lehet megoldani.
Miután jól meggyőzték magukat arról, hogy mit hogyan nem lehet, akkor azt is megmagyarázzák, hogy ők mennyire elesettek, meg a körülmények, meg hát hogy ők persze semmiről sem tehettek. Igazolják magukat.
Valahol ez hasonlít az iskolai lógáshoz. Lógni ugyanis szabad volt, de le kellett igazolni. Ha nem tudtuk igazolni, akkor lógásnak minősült, ha le tudtuk igazolni, akkor nem. Pedig lógás volt a javából, de mivel igazolt volt, senkit nem érdekelt. Az emberek így működnek.
Elkövetnek valamit, amit igazán nem kellett volna (nevezzük BŰNNEK), de ha le tudják igazolni, hogy miért tették, akkor már nem is tekintjük bűnnek.
Tehát a kérdés sokak fejében nem az, hogy elkövetjük e a bűnt, hanem az, hogy igazolt bűnelkövetésről beszélünk, vagy sem.
Ezért mindet igyekeznek az emberek igazolni, azt is, amit nem kellene. Amit nem kellene igazolni, arra önigazolásokat gyártanak, pusztán azért, hogy bűnös lelkiismeretüket nyugtatgassák.
Hallgattam erről előadást egy tréningen, ott nem bűnnek hívták a hibát, hanem etikátlanságnak (az etika: az egyén elvárása és önmagával szemben) talán találó erre is, sőt igazán találó, mert egészen lekicsinyíti a bűnelkövetés mértékét, tehát ennek alapján nem kell nagy dolgokra gondolni.
Pl: Pihenjek, vagy dolgozzak. Tudom, hogy dolgoznom kell, ezt követeli meg az etikám, de inkább pihenek, tehát etikátlanságot követek el.
Tételezzük fel, ha senkit nem érdekel, hogy etikátlanságot követtem el, akkor is megmagyarázom magamnak.
Hozom az önigazolásokat: Úgyis sokat dolgoztam már, jár nekem a pihenés. Minek dolgozzak annyit, úgyse lesz több a fizetésem… Stb
Ha a főnök rajtakap a szunyáláson, akkor is megpróbálom az etikátlanságomat leigazolni. Főnök, de annyit dolgoztam már!
Úgyis gyorsabb vagyok a többieknél, igazán lazíthatok egy kicsit…. STB.
Az a gond az önigazolással, hogy soha, senki nem kéri, de mindig mondjuk. Mesterei leszünk az önigazolásoknak és egy idő után átveszik felettünk az uralmat. Észre sem vesszük, az önigazolások irányítanak bennünket. Ha hamarabb szüljük meg a magyarázatot a tetteinkre, mint ahogyan azt megtennénk, már az önigazolások és a bűnök (etikátlanságok) irányítanak bennünket.
Van egy másik gond az önigazolásokkal. Ha túl sok önigazolást mondunk, elindít minket egy olyan irányba, amiből már nehéz lesz újra a tevékeny, helyes útra térni.
Az önigazolásból hamarosan düh lesz, a dühből tartós harag a haragból gyűlölet, a gyűlöletből általánosítás.
Aki általánosít az egy idő után tele lesz előítéletekkel, úgy fogja érezni, hogy minden és mindenki ellene van. Ez pedig nem jó út.
