Befektetés a jövőbe?

A cikk megjelent az Apostol újságban.

Kedves Olvasó!

Kissé távol áll a pénzügyi vonaltól a mai téma, azonban egy szálon találunk benne párhuzamot: Ha az ember manapság befektetésről beszél, akkor elsősorban valamilyen pénzügyi konstrukció jut az eszébe.

Valami, amitől azt várjuk, hogy ma beteszünk egy egységet, és később ugyanabból kiveszünk egy kicsit többet. Ez így van, azonban vannak dolgok, amelyek szintén befektetések, de nem pénzről szólnak, többek között ilyen a gyermekvállalás, a gyereknevelés is.

A gyermek a családban öröm, boldogság forrása, azonban emellett szülei számára legjobb befektetési lehetőség is. Sajnálom, hogy lealacsonyítom ezt a témát, de a mai korban gyakran panaszkodik a középkorú és idősödő generáció, hogy a fiatalok nem vállalnak gyereket, nem gondolkodnak családban, erre válaszul az anyagi világ szemléletében tárom fel a témát és a probléma egyik,  valódi okát.

Akinek van gyereke, az tudja, hogy az öröm mellett most befektet: Munkát, pénzt, szeretetet, lemondást, törődést, vagy bármi mást.

Később profitál: Visszakap egy kicsit több munkát, egy kicsit több pénzt, egy kicsit több szeretetet, egy kicsit több lemondást, egy kicsit több törődést. Ha nem is többet, de lesz, aki majd, amikor a szülő lesz idős és rászorul ezekre a dolgokra, akkor a korábbi döntése eredményeként jóra számíthat.

Ha azonban csak úgy csinál, mint aki befektet, akkor úgy jár, mint a magyarországi szokásos pénzügyi konstrukciók elszenvedője: Veszít. Betesz egységnyit, és sokkal kevesebbet kap vissza.

Sajnos a mai 50-60 évesek egyvalamit nagyon rosszul fektettek be, ezért kevesebbet fognak visszakapni annál, mint amit beletettek. Igaz, hogy vállaltak családot, de mindent megtettek annak érdekében, hogy a gyerekeik úgy éljék az életüket, hogy a kötelesség, a felelősség kivesszen belőlük, vagy akár ki sem alakulhasson bennük.

 

Kemény szavak, de miért gondolom így?

A nevelés során azt képzelték, hogy az egyetlen út a gyermekeik számára a tanulás és a karrierépítés.

Mivel mindent megtettek ennek a szent célnak az eléréséért, és ezen felül pedig sokuk rendkívül önző módon még magához is láncolta egy életre kisfiát, kislányát, most sírva panaszkodnak, hogy a világ milyen lett, mert a fiatalok nem vállalnak családot, nem vállalnak felelősséget.

Miért is tennék? Mit hallottak egy életen át? Azt, hogy tanulj, szerezz diplomát, legyen nyelvvizsgád, építs karriert, szerezz pénzt, ráérsz még családot alapítani, különben is bolond, aki erre a világra gyermeket szül, tanulj, mert az a jövő….blablabla…

Ha a szülők abban az időben valóban a gyermekeik  és saját jövőjükre gondoltak volna, akkor nem ezen az úton járna a mai 20-as, 30-as generáció, nem így nézne most ki a világ.

Ha valaki elmagyarázta volna Önöknek, kedves 50-60-70 éveseknek fiatalkorukban, hogy a gyermekvállalás miért befektetés a jövőbe, amit még Önök tudtak, csak gyorsan elfelejtettek, megszakították a láncot, akkor talán Önök nem arra inspirálták volna gyermekeiket, hogy 40 éves korukig a tanulással és a karrierépítéssel legyenek elfoglalva.

Mert sajnos most ez van.

A következmény? Három diplomával, komoly referenciákkal, ötféle nyelvtudással a kicsifiú / kicsilány talpig megvalósulva jobb híján vesz egy kutyát, és azt tutujgatva, „szeretgetve” akár naponta felteszi magának a kérdést: Mit keresek én ezen a világon?

Talán jobb lett volna boldogabb embereket nevelni okosok helyett, önzetleneket karriervágyók helyett? Talán.

Akkor nem kellene most tartani a bekövetkező jövőtől, mert az szebb lenne, mint a jelen. Talán az utókor jobban fog befektetni, egyszer. Talán valóban boldogságra, felelősségvállalásra, önzetlenségre nevel, nem önzőségre, karrierépítésre.

 

Sokszor beszélgetek emberekkel, akik világosan tisztában vannak azzal, hogy a három diplomára törekvés, és a karrierépítés nem az egyetlen út. Mégsem tesznek semmit azért, hogy felnőtt gyermekeik letérjenek erről az útról.

Gondolom, ha Ön, aki most érintett a témában, mert van 30 körüli fia, vagy lánya célok nélkül, vágyak és jövendőbeli társ nélkül, felháborodik ezen sorok olvasásán. Arra kérem, hogy ne rám haragudjon. Ne a gyermekére, és ne Önmagára. Ne haragudjon senkire, ne vádoljon senkit. Próbálja meg helyrehozni, átértékelni, újratervezni.

Gondoljon Jézusra, aki megbocsájtott saját gyilkosainak, azoknak, akik a szokások, a társadalmi berögzöttségek, a hagyományok és a tudományok, no meg az emberi önzőség és gazdagságvágy miatt az életét vették.

Ma Jézus korához hasonlóan a rossz befektetések, a rosszul meghozott döntések egy életet tehetnek tönkre. A módok és az okok ugyanazok:  Szokások, hagyományok, tudományok, önzőség, gazdagságvágy. A fájdalom talán kisebbnek tűnik, de halálos lehet.

Feltámadásra azonban Jézusnak volt esélye, nekünk a földön újratervezésre, átértékelésre van lehetőségünk, kikerülhetjük a halált.

Ezt a halált. Amelyet nem tudunk kikerülni, azt nem is kell, ott majd jöhet a feltámadás.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on pinterest
Share on whatsapp
Share on reddit
Share on skype

További cikkek

Üzleti vállalkozásfejlesztési blog

Fröcsögés

„Fröcsög a g…!” Életemben egyszer rádöbbentem, hogy mi az a szakmaszeretet.

Tovább olvasom »
Publikációk, írások

Az időbeosztásról

“Majd két ünnep között!” Ezt ismerjük. Néhány gondolat következik most az időbeosztásról.

Tovább olvasom »