Persze, sokan már verik a tamtamot, hogy ez így nem jó, meg fehéredjen a gazdaság, meg belebukik, meg blablablabla.
Én megpróbálom elmagyarázni, hogy miért nem jó ez.
Kezdem a dolog kevésbé racionális oldalával: Egy mutyivállalkozó ki van szolgáltatva gyakorlatilag mindenkinek. Ha szorul a hurok, akkor nagyon szorulhat. Persze, de mutyijózsi kemény gyerek, nem fél. Amiért sajnálni tudom őket: Elképesztő adatot kell fejben tartaniuk, tudniuk kell, hogy kinek mit hazudtak, tudniuk kell, hogy kinek mennyivel tartoznak és mi volt az indokuk és emiatt stresszesek.
Hallottam olyat, hogy van olyan mutyijózsi, akinek van a cégen belül egy becsületes és egy mutyikönyvelője és ők azon dolgoznak, hogy minden gazdasági folyamatot, amely megtörténik, kozmetikáznak. Én is dolgoztam mutyijózsiként, volt egy cégem Romániában. Ott és akkor a piac gyakorlatilag kizárta, hogy normálisan üzleteljek. Mindig csak a feléről lehetett számlát adni, akkor ott az volt a divat. Ha nem mentem bele, nem volt üzlet. Ez volt. Abba is hagytam, eladtam a céget. Nem érte volna meg benne maradni.
Na akkor most térjünk rá a racionális érvrendszerre:
Először is, hogy mutyizni tudjál, fog kelleni készpénz. Sok. Ez honnan lesz? Ha van pénzed, akkor ok, de ha nincs, kiveszed a cégből jobb esetben osztalékként, rosszabb esetben kölcsönkérsz a cégedtől. Lehet, hogy nem tudod, hogy ha kiveszel a céges bankszámláról mondjuk egy milliót, akkor az a házipénztáradba kerül, onnan hozzád kerül fizikailag, de mindaddig a házipénztárban marad, amíg le nem adózod, vagy vissza nem teszed. Mivel mutyijózsik nem szokták egyiket sem, maradjunk abban, hogy kölcsönkaptad, és már tartozol is valakinek 1 millával… Menjünk tovább. Azért kell a pénz, mert olcsóbban tudsz mondjuk árut venni. Az olcsó árut kiteszed a boltba, és azt valaki megveszi, az alkalmazottad beüti a céged számára nem létező áruból befolyt bevételt a pénztárba. A készletkönyvelésed már az első ilyen “okosságnál” nem stimmel. Mivel kiveszed a pénztárból az okos áruból befolyt pénzt, a pénztárad sem fog stimmelni.
Tehát kapásból három helyen kéne kozmetikáznod a folyamatokat:
- A pénztárodban
- A bankszámládon
- A készletkönyvelésedben
A mérlegről már ne is beszéljünk (ELÁBÉ, ÁRBEVÉTEL, PÉNZKÉSZLET stb.)
Ha ezt fejben tudod tartani, és megfelelő adatokat tudsz kreálni, amit az első NAV-algoritmus nem szúr ki, akkor gratulálok. ISTEN VAGY.
De tudod Te is magadról, én pedig sokkal jobban tudom rólad, hogy NEM vagy isten. Ezért nem érdemes csinálni. Nem szoktam beleragadni a negatív példákba, vegyük az élet naposabb oldalát, modellezzük le, hogy minden hivatalosan megy. Veszel árut. Olcsóbban tudsz venni, ha azonnal, vagy előre fizetsz. Bekerül az áru a készletedbe, a készletkönyvelésed stimmel. Kiteszed a boltba. Eladod, Micike beüti, eltűnik a készletről, azonnal látszik, hogy mennyit kerestél rajta.
A pénz bekerül a pénztárba, a pénztárból a bankba, a pénzből befizeted az adókat, kifizeted Micikét, a maradékból újra árut veszel.
Egyértelmű?
Mit kell fejben tartani? SEMMIT. Minden egyértelmű. Ha elkészül a mérleg, nem kozmetikázott adatokat látsz, hanem a valóságot. Ha még statisztikát is vezetsz, akkor nagyon időben tudsz változtatni a hibás dolgokon, pl. drága a beszállító, Micike is drága, hibás a termék, nem forog a termék elég gyorsan, sok a szállítási költség stb. Ha mindent “okosban” oldasz meg, halvány fogalmad sem lesz az üzletedről, egy nagy katyvasz lesz az egész.
A NAV sem lát semmit, csak egy nagy katyvaszt, aminek gyakorlatilag bármely pontjára bírságot tud kivetni.
Kell ez neked?
Hidd el, hogy ha az idődet nem az adatok kozmetikázására fordítod, hanem az üzleted fellendítésére, sokkal több marad a végén a zsebedben, mint az “okos” üzletek után.
