Kóterfeeling

Vannak emberek, akik úgy élnek, mint én a kollégiumban.

Ezalatt nem azt a szabad szellemet és állandó bulizást értem, amit elkövettem életemben 5 éven keresztül, hanem azt, hogy az igénytelenség sokaknál a gusztustalanságot súrolja.

Néha betoppanok ide-oda tárgyalni és rájövök, hogy a látszat sokszor nagyon csal. Ha valaki dolgozott üzletkötőként, akkor rájön, hogy az az ügyfél, aki valamilyen semleges helyre beszél meg találkozót (kávézó, étterem, hotel, stb) annak valami súlyos takargatnivaló van az életében.

Én szívesen fogadok bárkit, bármelyik irodánkban, mert bevállalom, hogy amilyen az iroda és a cég, olyan vagyok én is, mint vezető és ember.

A semleges helyre egyeztető hárítókkal általában azt szoktam tenni, hogy mindenképpen úgy alakítom, hogy náluk kelljen találkozni.

Szinte mindig kibújik a szög a zsákból, mindig valami igénytelen, jóval a beharangozott színvonal alatt találom magam.

Szinte kiábrándító, hogy emberek a saját hálószobájukból irányítanak üzleteket, emellett úgy kommunikálják magukat, hogy Ők mekkora cég… Szánalmas.

Az ilyenek általában rendelkeznek nagyon csili-vili weblappal, anyuka, feleség, barátnő mutatkozik be telefonban, mint titkárnő.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Share on facebook
Share on twitter
Share on linkedin
Share on pinterest
Share on whatsapp
Share on reddit
Share on skype

További cikkek

Üzleti vállalkozásfejlesztési blog

Ár-Érték

Rájöttem, hogy Norvégiában világosan elkülönülnek azok a dolgok egymástól, amelyeknek ára, vagy ha jobban tetszik: ellenértéke van, és amelyeknek valódi ÉRTÉKE van.

Tovább olvasom »