Áldott, nyugodt adventi készülődést kívánok a kedves olvasóknak. Miközben zajlik a Karácsony előtti hajtás, ideje ráhangolódnunk az ünneplésre, a meghitt családi együttlétre és nem feledve azt sem, akiről az ünnep szól, aki megszületett és végérvényesen megváltoztatta a világot.
Egy gyermek, aki valóban újraírta a forgatókönyvet, mindent, ami szükséges a boldogsághoz megadott, megtanított, hogy hogyan éljünk, hogyan legyünk boldogok.
Karácsony után a következő ünneplésre újévkor kerül sor, azonban azt a keresztény világban megelőzi az év végi hálaadás. Szinte mindenki így év vége táján, számba veszi az elmúlt év eredményeit, sikereit, felidézi a rosszat is, hálát ad önmagának, szeretteinek, a teremtőnek mindenki a maga rendje szerint, és az egészséges lelkületű ember azt kívánja, hogy a jövője szebb legyen.
De minek adjunk hálát? Minek örüljünk, hiszen a világ gyarló, sok a gond, társadalmi kríziseket élünk meg, sokan szegénységben élnek.
Igen, most írhatnék arról, hogy adjunk hálát azért, hogy van fedél a fejünk felett, és van mit enni, de ezennel nem ezt teszem. Azt kérem, hogy ezen sorokat olvasva gondolkodjon el azon, hogy miért lehet hálás. Mit tett azért, hogy jobb legyen az élete? Mit kapott meg ebből?
Mit kapott és mit tett? Miért fog hálát adni?
Elindítottam egy gondolatmenetet magamba, amit most megosztok Önnel. Nem azért, mert úgy érzem, hogy igaz dolgok is vannak benne, hanem azért, mert talán Önben s gondolatokat ébreszt a háláról, a boldogságról, a pénzről:
Az a hír járja, hogy ma Magyarországon nehéz megélni, nem lehet előre jutni, rossz az élet, kevés a pénz, tehát nincs miért hálát adni.
Bezzeg, ha lenne pénzünk, akkor milyen hálásak és boldogok lennénk!
Igen, az az érzésem, hogy a jó magyar mondás, miszerint „a pénz nem boldogít” nem igaz. Ugyanis 10 elégedetlen emberből 10 azért elégedetlen, mert jelenleg nincs elég pénze. Ebből az következik, hogy ha lenne pénze, akkor boldog lenne, tehát nem igaz hogy a pénz nem boldogít.
Ha elolvassuk a fenti idézetet, akkor hamarabb megtaláljuk a realitást benne, mint a hagyományos közmondásunkban: Nem a pénz boldogít!
Freund, az ismert pszichológus azt mondta: „Azért szeretem a gazdag pácienseimet, mert ők tudják, hogy nem a pénzhiány a boldogtalanság oka”
Valóban igaz, hogy pénzzel sok mindent elérhetünk, ami a boldogságunkat szolgálhatja, azonban a pénz még önmagában nem okoz bőségtudatot, ugyanis lehet rettegni a pénzügyi veszteségektől, a bukásoktól és sok mástól, ami igazolja, hogy a pénz birtoklása sem hatalommal, sem boldogsággal nem jár, ha nincs hozzájáró hála, és bőség, és boldogságtudat.
Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy mindegy, hogy milyen az anyagi helyzetünk, minden esetben legyünk hálásak azért, amilyen, jobb híján azért, mert élhetnénk akár rosszabbul is, de jobban tesszük, ha egyszerűen hálásak vagyunk azért, amink van.
Bőségtudatunkat úgy lehet legjobban felszínre hozni, hogy komolyabban belegondolunk, hogy amink van, az egy kicsit több, mint a szükséges. Ha ezt szem előtt tartjuk, akkor ezért is hálásak lehetünk.
Az az ember, aki hálás, és a hálájának kifejezését nap, mint nap gyakorolja, boldogabbnak érzi magát, teljesen mindegy, hogy mennyi pénze van.
Hogyan és kinek legyünk hálásak? Hogy működik ez gyakorlatban?
Magunknak és a teremtőnknek bármikor hálásak lehetünk, hiszen mindent ettől a kettőtől kapunk.
Bármiért megfogalmazhatunk hálát magunkban, de ki is mondhatjuk, ezért azt javaslom, hogy egészen kis dolgokért is legyünk hálásak.
Most azt kérem, egyfajta újévi fogadalomként, hogy naponta minimum 5 dolgot fogalmazzunk meg, amiért hálásak vagyunk.
Úgy még jobban működik, ha leírjuk.
Pl: Hálás vagyok a fodrászomért, mert nagyon szépen dolgozik. Hálás vagyok a finom vacsoráért, amit a feleségem készített. Hálás vagyok a szórakoztató tv-műsorért. Hálás vagyok a testvéremnek, mert ma nem idegesített. Hálás vagyok a férjemnek, mert ma nem kritizált. Hálás vagyok a szomszédomnak, mert ma köszönt. Hálás vagyok, mert pont akkor mentem a pékségbe, amikor meleg zsemlét kaptam…
Lehet, hogy butaságnak tűnik, de ha valaki kipróbálja, rájön, hogy tényleg nem kell egy hónap hozzá, és kialakított magában egy olyan szokást, mely legalább annyit változtat a világán, mint Karácsony ünnepe az egész világon.
